JUST 30

Ahogy már beharangoztam, tegnap volt a futóblogos JUST 30 elnevezésű verseny. Hogy mitől volt ez más, mint a többi? Mindenkinek egytől-egyig volt esélye nyerni. Mert most hiába volt valaki hosszú lábú gyors gida, azzal nem ment semmire. A feladat a sziget kör lefutása volt, úgy, hogy az időnk a lehető legközelebb legyen a 30 perchez. Persze ez irtó könnyű feladat lett volna, az én nagyon okos garmin órámmal, de azt természetesen nem használhattam. Így csak abban bízhattam, hogy ha nagyon belehúzok, megcsinálom a 30-at, de ehhez magamhoz képest gyorsan kell fussak, 5:40 es tempóban.

A szervezők kérték, hogy mindenki időben érkezzen, így tudták csepegtetve indítani a futókat. Ahogy én tapasztaltam igen gördülékenyen ment a regisztráció is, szóval jól rákészültek a srácok/lányok. Az átöltözést az Atlétikai Centrumban kellett megoldanom, na ez nem volt olcsó móka... egy ezres. pff..

Aztán gyorsan regisztráltam, megkaptam a játék pénzem és már csak egy gyors bemelegítés hiányzott, aztán megkaptam a szépséges rajtszámom is. Akkor nincs más hátra, mint a rajthoz! Markocsán Sanyi megörült, hogy végre személyen is megismeri Eperszemet, majd utamra indított :) Fura, amikor 20 kilométer vár rám, az első 5 semmiség, de ha ennyi az összes táv, akkor olyan hosszú tud lenni :D Én tök idióta vagyok, de előtte nem ittam, így közben elég hamar úgy éreztem vattát köpök. Vagy ez valami pszichés? Frissítés függő lettem??? :)
Szóval lényeg a lényeg, kétszer megálltam inni. Persze nem volt ez sok idő, de azért elgondolkoztam, hogy milyen mérges leszek magamra, ha ezen múlik minden, szóval igyekeztem gyorsabbra venni a tempót. Így a végére picit szédülős lettem és tökre vártam, hogy beérjek.
Innentől már csak a felhőtlen szórakozásé volt a terep. Fura 1 éve szinte senkit sem ismertem a futók közül, most meg már annyi ismerős, barát van itt. Például újra összehozott minket a sors Nórával, akivel anno a pocaknövesztés aggodalmai és örömei kötöttek össze az interneten. Évivel az Uccuneki blog gazdájával is nagyon jókat dumcsiztunk, ő haza is hozott. Hatalmas köszi érte!

Nórival és Évivel.

Megint újabb vidám embereket ismertem meg és a híres piros pólósokkal is váltottam pár szót. És Janit is láttam már a jó kis piros köcsög felsőben. Jó volt ott, nem éreztem már magam idegennek.

Mikor mindenki beért, jött az eredmény hirdetés. Hihetetlen szoros volt a mezőny! Az első helyezett Panni 30: 02-vel nyert! Hatalmas gratula neki! A második hely és harmadik helyezett között 0.5 másodper eltérés volt.
Én meg túlfutottam picit 29:02 vel. Igaz nincs mért 5 kilométerem, de szerintem ez PB volt. :) 5:25-ös tempó.
El is gondolkoztam, lehet amúgy néha nem ártana kütyü nélkül futni?? Csak úgy érzésből? Lehet gyorsabban menne, ha nem ijednék meg attól, hogy szép tempót megyek.

Szóval remek móka volt, köszönjük a szervezőknek! És remélem lesz ilyen máskor is!