2012. július 3., kedd

Csapat tervez, Eperszem végez. Avagy UB 2012 - 1. rész

Mindig kell nekem egy - két nap, hogy letisztuljanak az események és be tudjak számolni mi is történt... Hát most nem jön a tisztulás, de megpróbálom higgadtan leírni, hogyan is éltem meg életem első UltraBalaton váltóját. Hosszú lesz, előre szólok!

ELŐZMÉNYEK:

Január környékén, vagy amikor a nevezési láz megkezdődött sorra kérdezte mindenki, hogy ugye megyek én is? Hívtak a csapatokba, és mindenki próbált meggyőzni. Futásilag igen csak a gödör mélyén voltam, szóval nem mertem bevállalni semmit. De nyugodni sem hagyott ez az egész.

Aztán DKTeamben olvastam, hogy alakul egy csapat, na jó vagy most vagy soha alapon, mondtam én is megyek persze, most már ebből nem lehet kimaradni.

Ugye nem vagyok egy extra aktív DK tag, csak online veszek részt  a dolgokban és csak néha néha bukkanok fel itt - ott, így nagyon minimális ismeretséggel vágtunk bele ebbe a hétvégébe, megmondom őszintén tartottam is tőle rendesen... Suhanó UBUL lett a csapat neve

Kedves családom szerencsére végül úgy döntött velem tart és csodák csodájára szerintem a lehető legpraktikusabb helyet találta meg Zsolti a kempingezéshez. Szántód: Tihany komppal, bicóval megközelíthető, szóval rajt sima liba, aztán ha végeztem a kölcsön bringával vissza és másnap pont innen rajtolok és akkor onnan a csapattal vagyok. Szóval úgy éreztem, hogy így minden tuti mert fél nap a családdal fél nap a csapattal, igazságosan elosztottam és a csapat is segítőkész volt ebben.


Egészségileg, felkészülésileg nem ment minden gördülékenyen, így a közel 30 kilis adagból el is passzoltam egy kicsit, maradt nagyjából 25 km, végül az utolsó hetet már muszáj volt táppénzen töltenem, mert a vírus teljesen kiütött, hangszál gyulladásból hörghurutba estem és szenvedtem. Talán a verseny előtt 2 nappal kezdtem el végre újra embernek érezni magam, olyan embernek, akinek lesz esélye lefutni amit kell a hétvégén.

A VERSENY NAPJA:

Kissé izgulósan ébredtem, nagyon izgultam már. A kempingben meghirdetett bringa kölcsönzés, hát mit mondjak nem volt az igazi, én még csak csak elvoltam azzal amit kaptam, de Dorcinak esélytelen volt azzal Tihanyba gördülékenyen át jutni. Felfelé tekerni nem lehetett, szar volt, de a féket meg nem tudta rajta lenyomni így gurulni sem tudott. Nagyon bosszantott, hogy ilyen kavarással kezdődik minden és szegény családom miattam szenvedi oda magát a rajthoz...

Én előre is mentem, hogy mindent el tudjak még intézni idő előtt, de a csapat már nem sok mindent hagyott nekem, csak a rajtszámot kellett magamra tűzni. Várakoztam a DKTeammel és a csapatommal, iszonyat nagy hőség, erőltetett mosolyok, szerintem már harapni lehetett a feszültséget, izgultunk és féltünk.

Befutott a családom is, a sok szenvedés ellenére sem voltak kiakadva, tök jó fejek voltak, mondták én se ezzel foglalkozak most, kezdjek el készülni 20 perc múlva rajtolok.

Embertelen meleg volt, folyt rólam a víz és kezdtem egyre jobban félni... Beusnak át adtam a  táskám és a remek biciklit, mondta egy percet se féljek ott lesz mögöttem, ahogy lehet felveszi az eldobott fekete pólót és utána ad vizet meg majd locsol. Igazából itt fogtam fel, hogy úristen de jó hogy velem lesz, nem kell félnem semmitől!


Család végig izgulta velem az utolsó perceket, Dorci a kezemet fogta, Zsolti biztatott, fényképezett és videózott.

14:00
Elindultunk!! Úristen de meleg van! nagyjából másfél perc után, szedem le magamról a  fekete pólót, Beus gyorsan beér, ki is dobom oldalra a földre...

Nem értem egyre hátrébb kerülök, pedig 5:50-el haladok amikor csak tudok, akkor most mi van? Hú meleg, nagyon. Beus ad vizet, megyek tovább. Lassítani kéne valami nem oké, Beus megdicsér, hogy nagyon jól megyek, na jól van, menni fog ez.

Hopp a gyomrom, ajajj nagyon erős hányinger fog el, és a hideg ráz néha. Mi a jó isten ez? alig futottam valamennyit.
Megyek kicsit, de folyton meg kell állnom mert öklendezem. Úristen, mi lesz, hiába a jó tempó, most elveszítek mindent percet. És semmi sem javul egyre rosszabb ez, sírni tudnék! Beusnak intek hogy próbáljon egyet telefonálni, ha tudunk intézni egy váltást a következő pontra, az isteni lenne. Ha nem, akkor valami lesz megoldom. Nagyon nagyon rossz érzés, mindent felborítottam a leges legelején. De az emelkedő, közel 40 fok (napon kuva sok) és az izgalom szerintem nagyon kiütött volna ha nem pihenhetek meg.

szenvedés a köbön :)

A csapat gyorsan intézkedett, egy kis időre Beus is átvette a futást, hogy segítsen.Én addig bringáztam,  ami azért volt nagyon vicces, mert az ülés feljebb lett neki állítva. De én iszonyat kicsi vagyok, nem ért le a lábam rendesen, de mennem kellett hát lábujjhegyen tekertem :)

A váltóponthoz nem tudtak olyan gyorsan oda érni, telefonunk használhatatlan így menni kell tovább elveszem Beustól a chippet és futok, nagyon hamar feltűnik Erna, megpuszilgat és hasít tovább. Én sírok, nagyon sírok. Beülök Gergőékhez, se őt nem ismerem még csak netről, se a feleségét. Szép bemutatkozás, nyugtatnak és aggódnak.  Nem értem hogy boríthattam fel mindent ilyen hamar? :( De nincs idő sírásra, megyünk autóval tovább Ernát le kell majd váltani. Erőt veszek magamon és össze kapom magam.

A következő ponton várakozunk, amikor látom az árokban fekszik nagyon rossz állapotban az egyik sporttárs, kapom az infot, Ő Vörös Miklós és a mentőt várják... Tapasztalt futó, maratonista...
Baszki, vigyázni kell magunkra! Már kezdem nem bánni, hogy megálltam és kértem egy cserét, ki tudja hogy végeztem volna.

Befut Erna és átveszem a dugókát, megyek és nagyon jól vagyok, megnyugszom. Mellém gördül egy bringás bemutatkozik, ő Krisztián a kerékpáros kisérő, szóljak ha kell valami.
Elkezdek beszélni, hogy mi volt és szerintem mit rontottam el, magyarázom a bizonyítványom.. Egy picit hagyja, de aztán szól, hogy ne beszéljek és inkább vissza vonul a hátam mögé. Szerintem én végig pofáztam volna, tök hülye vagyok :)

Beus jön megállít, közli hogy most iszom és lelocsol. Figyelmeztetnek hogy kuva nagy emelkedő jön! Nem baj én és az emelkedők mostanában jóba vagyunk, kezdünk össze melegedni. Csak éppen beszállt a partiba ez a hőség is, na így már nehezebb.
Egy darabig futok, küzdök, de tudom most el kell vinnem a chippet a váltópontra. Így gyors gyalogolok futok, haladok. Közben emberek vízzel jönnek szemben, mindenki rajtunk akar segíteni.A futókkal össze nézünk és nem kellenek szavak, együtt küzdünk és félünk, mi lesz itt? Beus szegény már tolja a bringát azzal a szarral nem lehet feltekerni, lelkifurdalásom van, hogy miattam kell feltekernie, hogy nekem legyen mivel a szállásra jutnom...
A mentő megint szirénázik valahol! Anya félek, ments meg!!
Elkezdek újra futni, nem bánom hogy közeledik a frissítő pont, de ha a csapat igényelné most talán tudnék még futni értük.
Gergő levált, most már érte aggódom. Iszom, megyek Beushoz, hogy örök hálám fejezzem ki, de tiszta ideg. Mi a baj?? "Itt hagytak" Basszus. Percig sem áll tétlenül, intézkedik. Én nézem a bicót és eszembe jut az ülés, úristen, hogy tekerek vissza 20 kilométert ha nem ér le a lábam. Intézkedem.

Suhanj frissítő ponton vagyunk, minden percek alatt oldódik meg. Már csak a szállásra kell jutnom és hajnalra csúcsformába kerülni, mert valahogy rendbe kell hoznom holnap, amit elrontottam ma.


Folyt Köv.!

2 megjegyzés:

  1. Ilyen forróságban igazi csoda, hogy senki nem áll örökre fejre!!!!

    VálaszTörlés
  2. Szuper írás! Kemény csaj vagy! :) jó döntés volt.

    VálaszTörlés