2012. november 28., szerda

A szó a Bogyóknál 3. rész - Balaton Félmaraton

Miklós Adrienn ( Adri a lávsztori okozója, nagyon kis szorgos bogyó :) )

10, 5 km: Tervezett idő: 1:10. Netto ideje: 1:14:47


"Én is röviden beszámolok! :-)

Életem első versenye, életem első 10,5km-e. Olyan félelmem nem volt, hogy nem érek célba, már csak az idő volt kérdéses. Nem tudom miért, az 1:15 lebegett előttem (utólag visszanéztem 1:10et saccoltam). Féltávnál volt egy kis holtpontom. De egy ismeretlen hölgy váratlanul megsimogatta a hátam, és ez nagyon jól esett és lendületet adott. A fordítónál én is találkoztam sok zöld bogyóval... elsőként a Szerelmemet láttam meg, majd Robit, Katát, Vikit...puszik pacsik és Runberries erő :-)
Amikor 8km-nél a motoros rendőr intett hogy húzódjak le, megremegett a lábam... már csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt is... hátha előveszi a szondát, és még papírok sem voltak nálam :-) De csak a forgalmat nyitották meg az autósoknak.
Amikor megláttam a lobogó zöld zászlót minden fájdalom elmúlt és csak futottam át a célon! Időm: 1:14:47!
Pár perc pihi után már csak az érdekelt, hogy várjam Gabi hőn áhított 1:45-ös célba érkezését. 1:50-nél azonban elindultam a futókkal szembe, mert éreztem baj van... megint az a térd!!! a kanyarnál felbukkant, és az utolsó kb. 800m-en közösen futottunk.
Köszönöm Runberries azt a rengeteg dolgot, élményt, amit kaptam... futás örömét, csapatszellemet, önbizalmat és nem utolsó sorban szerelmet ♥ :-) És ez még csak a kezdet...:-)"





Aradi Zoltán  (- Zozka, a 24 órás futáson csábult el felénk, pillanatok alatt kiderült hogy a futás nagyjából a vérében van! Pár hét alatt nagyon szép tempókat futott, sok minden kisülhet ebből, főleg ha nem dupláz azonnal távokat... :P)

10,5 km: Tervezett idő: 1:09. Netto ideje: 00:52:37


"Hogy milyen érzések kavarogtak bennem vasárnap? Leírom röviden, de hol is kezdjem!?! Szombaton éjszaka nem nagyon jött álom a szememre, izgultam! Mint amikor egy kisgyerek várja a karácsonyi meglepetését! Eljött a reggel, szenyát, papucsot bedobtam a már szerdán becsomagolt fürdő gatyó és futócucc mellé és go! Parkhoz érve már javában "folyt" a bemelegítő, jómagam sem maradtam ki a körből! És igen, megjött a busz! Gyors névsor és indulás! Az út siófokig elrepült, pár "rokfortos lazac"-os vicc társaságában, és persze Pala-Viki kacajával! Még mindig hallom! :))
És kezdődik! Gyors öltözés, chip ellenőrzés egy régi barátommal, és bemelegítés gyanánt egy kis tánci-tánci!
RAJT!
Vikivel, Robival, Lenkei úrral, és még páran a 3. szektorból indultunk. Meglepetésemre jól bírtam az iramot. Próbáltam a saját tempómat futni, de nehéz volt előzgetni! :))
Aztán olyan 6km táján mintha megtorpantam volna, nem előztem többet, hanem beálltam egy futó mögé és követtem majdnem a célig! Ahogy a célegyenesbe értem megpillantottam a célt és elszállt minden fáradság, az utolsó pár száz méteren teljes erőmből futottam, és megvan! :))"


Csörgő Péter (- Péter, mondhatni a csapat legszerényebb tagja. Csendben, néha egyedül gyűjti szorgosan a kilométereket. Remélem most ez a verseny nagy lendület ad neki!)

21,1 km: Tervezett időről nem tudunk. Netto ideje: 01:48:35.



"Köszönöm mindenkinek aki rávett és biztatott, hogy menni fog a félmaratoni táv. Magamtól eszembe nem jutott volna indulni. Első bálozóként volt bennem drukk bőven, ráadásul hétközben egy makacs vádli fájdalom is fokozta az izgalmakat. Az utolsó napok - a rendbe jön, nem jön rendbe, visszalépjek, ne lépjek - állapotában teltek. Gyakorlott kudarckerülőként a parkban 2 héttel előtte tartottam egy "főpróbát" lenyomtam 25 kört, tehát volt valami biztató alap, de éreztem, hogy ez már egy más minőség. Végre a családom is kezdett némi érdeklődést mutatni a vállalkozás iránt. Vasárnap velük érkeztem a helyszínre. Itt meg már várt a Runberries család. Újabb meglepetés már zászlónk is van. Közös Bogyós bemelegítés, aztán végre rajt. 5-6 km-ig minden rendben, utána jelzés a vádliból, őt ha lehet hagyjam ki ebből az egészből. Könyörgőre fogtam, ha most kitart, 2 hétig békén hagyom. Belement :_) Utána gyorsulás, folyamatos előzés, szárnyalás 17 km-ig, a test szépen vitte a lelket. Majd megérkezett a holtpont és maradt is a végéig. Az utolsó kilométereken átadtam az irányítást, a szív, a lélek vitte a testet. Aztán a mámoros befutás Runberries biztatással. Köszönöm Nektek. Csak azt bántam meg, hogy a pancsolást kihagytam "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése