2013. május 21., kedd

Női futógála 2013. - Az első közös Dorcimmal

Nagy volt már az izgalom, hiszen ez a futi most más volt. Ugyanis pici Lánykám a Női futógálán debütált. Nem is tudom melyikünk izgult jobban. Persze nem volt miért, hiszen tudtam, hogy 800 métert simán lefut, de szerettem volna ha jól érzi magát és kicsit meg is fertőződik esetleg ;)

A bemelegítésre kiválóan megfelelt, hogy kerékpárral mentünk a Városligetbe, ami 10 km. Ezzel az új bicójával, Bongóval, már olyan jó tempót megy, hogy hihetetlen, tök jól tudunk együtt tekerni!

Megérkeztünk, leparkoltunk, rajtszámot szereztünk és hangolódtunk a többi Bogyóval együtt. Olyan szurkoló csapatot alkottak a pasi bogyóink, hogy csak lestünk, látszott hogy itt már bizony jó buli lesz. Köszi érte srácok!

Pár perc volt már csak a családi futi rajtjáig, így oda sétáltunk. Adri És Gabi elkísértek, táskát is hoztak, fényképeztek, zászlót adtak, luxus ellátás :)


A bemelegítés megint igen hangulatos, almaszedős, lekvár kavarós, anyura vigyázós móka volt, ahogy ezt már megszokhattuk kedves Péter Attilánktól. Dorci arcán fülig ért a vigyor, hidegrázós, jó érzés volt ott állni vele. Rajt indult, mi is neki kezdtünk kézen fogva a futásnak. :) De épp hogy egy kicsit mentünk, már jött is a vissza fordító... Lánykám nem is értette, hogy most tényleg már vissza is kanyarodunk? Azóta is meg akar győzni, hogy ez nem 800 méter volt, hanem mondjuk 200.. :D
Ahogy közeledtünk, már várt minket Gabi és a csapat zászló, Dorci megfogta és hatalmas mosollyal befutottunk a célban, miközben be is mondta Péter Atti, hogy a kicsi lány itt fut be a Runberries zászlóval, meg Eperszemék is a célban. Nagyon oda volt Dorci, hogy kiemeltek minket. :)






És itt rögtön érte a következő meglepetés, ugyanis régóta szeretne egy olyan futást, ahol kap érmet, így én most készültem neki egy külön névre szóló plecsnivel. Hát azt az örömöt mikor megkapta... Nagy volt a boldogság, ma is úgy ment a suliba hogy a nyakában lógott. :))


Vissza mentünk a többiekhez, már nagy mosollyal várt minket drága Barátnőm, Timi.Ő is kijött, bele kóstolni (és talán bele szeretni) a hangulatba és míg futok Dorcit felügyelni. :) Innen is nagy ölelés érte! :)

Még következett egy igen hangulatos közös lufi eresztés, ezt is imádta Dorci.





Most már nem volt más hátra, mint be álljak én is a saját rajtomhoz. Nagyon nem izgultam, mert csak 6 kilométer várt rám. Két dolog volt izgalmas, hogy ne fájjon a talpam és hogy ha nem fáj, akkor esetleg próbáljak valami tempósabbat futni. :)

Elrajtoltunk, beálltam az 5 perces és az 5:30-as iram futok közé és úgy döntöttem megpróbálok ott maradni. Ritkán futok erős tempót, így éreztem hogy nem lesz könnyű, de úgy döntöttem veszíteni való nincs, ha nagyon erős, majd lassítok kicsit. Hát erre volt is szükség, olyan 4 km környékén, de itt se lassultam 5:30 fölé, az átlagom folyamatosan maradt 5:15 körül. Sőt a 6. kilométerem 5 alatti tempó lett, ilyen még sosem volt! jippi Nem mondom, hogy nem vártam már azt a célkaput, de jó érzés volt hogy igen, ez elég esélyesen PB lett! :)







A nettó idő: 31:26, ezzel 160. lettem az 1749 indulóból.

Utána fényképezés, majd lazítás a Kertemben Timivel és Dorcival és egy vidám haza tekerés az esti fényekben.




Ez a nap nem csak nekünk szólt a sportról, Apafej közben a céggel 30 kilométeres túrán vett részt, így volt nagy élménybeszámoló este. :)

Jó kis nap volt, szerettem. :)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése