2015. szeptember 22., kedd

Újra blog, újra maraton és lehet újabb futócsillag születik :)

Eredeti tervek szerint 2,5 fél hét múlva futnám a 3 maratonom itt Budapesten. De akkor inkább a pálya szélén minden energiámat felhasználva drukkolni fogok, lesz kinek! ;)

Inkább "nagy nehezen" engedtem a csábításnak és 10 hét múlva a Firenzei pályán futom életem 3. maratonját.
A lelkesedésem egészen időben megérkezett, szóval most igazi jó kislányként, szorgosan edzéstervet betartva tervezek készülni.
Így az utóbbi két hétben rájöttem, hogy 1 perc baromi hosszú tud lenni, ha majd kiköpöd a tüdőd vagy hogy egy laza futás is tud fárasztó lenni és nemcsak azért mert a legcukibb maratoni edzőtársad, húz mint egy nyúl, hanem mert most arcon köpnek a nyáron kimaradt kilométerek. Oké, van amikor érzem a sok tornának volt haszna is, de azért a heti 5 futás az egy picit fáj még :)

Viszont ahogy egy kedves futóbarátom mondta is, ha szorgalmasan elvégzem a leírtakat, hetente többször érezhetem magam kicsit hősnek :D És tényleg a feladatos edzéseknél folyamatosan jön a kisördög elég lesz kevesebb... elég lesz egyel lazábban... de csak nem hagyom magam. Egyenlőre...

Persze van hogy csalok. Például ha úgy érzem vasárnap este Dorci mellett a helyem, akkor hétfőre teszem a vasárnapi adagot. De múlt héten meg kevesebbet írt volna a terv, mint egy félmaraton. Viszont semmiért nem hagytam volna ki, hogy Gyöngyvért végig kísérjem élete első félmaratonján, egészen más élmény volt, imádtam.


Szóval most tele tettvággyal, lelkesen készülök és most még nagyon azt hiszem, hogy na majd most, most minden más lesz és kicsit oda csapok... de ehhez még nagyon messze van november 29...

Na és eközben az én Nővérkém is elkezdett barátkozni a a futással. Ma már a 3. alkalommal teljesíti a edzéstervben elő írtakat, szóval szerintem a nehezén túl is van :) De ezt ő is sejti, mert egyre többet emlegeti hogy miből milyen színűt fog venni ;) Jó úton vagyunk asszem....

Szóval én igyekszem fogni az ő kezét mert tudom mennyit számít. Hiszen a másik kezem fogja Ildi kitartóan immár másodszor. Köszönöm :) De nem csak neki vagyok hálás, hiszen rengeteg motívációt  és támogatást kapok a Berriektől, wetikémtől és a Lánykámtól is. De Tamást se felejtsük ki, aki lehet néha ostorral, de mosollyal és egyenlőre nagyon türelmesen terelget.

1 megjegyzés: